A CIVIL BŰNMEGELŐZÉS VI. ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA

2003. október 4.

Ha egy gyerek…

Ha egy gyerek szidalmakban él,

megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él,

megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él,

megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él,

megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él,

megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él,

megtanulja a bűnbánatot.

Ha egy gyerek biztatásban él,

megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek dicséretben él,

megtanulja az önbecsülést.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a szeretetet.

Ha egy gyerek helyeslésben él,

megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él,

megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek önzetlenségben él,

megtanulja a nagylelkűséget.

Ha egy gyerek tisztességben és őszinteségben él,

megtanulja, mi az igazság és a becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él,

megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek barátságban él,

megtanulja, hogy jó a világban élni.

Ha egy gyerek nyugalomban él,

megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyermeked miben él?

Dorothy Law Noltte

A gyermekbántalmazás sokunk számára felfoghatatlan és értelmezhetetlen fogalom. Mégis, sajnos jelen van, és az esetek száma is évről-évre növekvő tendenciát mutat. Azt hihetnénk, ez elsősorban a kevésbé fejlett országokra jellemző. Sajnos nem így van: az európai államokban és az USA-ban is riasztóak a felmérések.

Erre igyekezett felhívni a figyelmet a 2003. október 4-én megrendezett konferencia, melynek nagy örömünkre idén Debrecen adhatott otthont.

A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a bűnmegelőzők országos szakmai szövetsége által megszervezett - Az erőszak ne legyen az életforma része! című tudományos konferencia, mint A civil bűnmegelőzés VI. országos konferenciája került megrendezésre. A konferencia fővédnökei Dr. Magyar Bálint miniszter, Dr. Imre László, a Debreceni Egyetem rektora, valamint Dr. Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke voltak.

Dr. Szabó Béla egyetemi tanár nyitotta meg a konferenciát 9:30 -kor, majd elkezdődött Dr. Gyekiczky Tamás tanszékvezető egyetemi docens elnökletével az első plenáris ülés. Az előadók a következők voltak: Dr. Dearing Albin büntetőjogász, az Osztrák Bűnmegelőzési Tanács elnöke, Dr. Vavró István, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri főtanácsadója, Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász, a Női- és Gyermekjogok Védelme Oktatási- és Kutató Központ vezetője, Dr. Varga Mihály, a Debreceni Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet intézetvezető főorvosa, Dr. Bugán Antal, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének igazgatója, Dr. Gádoros Julianna pszichiáter, a Vadaskert Gyermekkórház igazgató főorvosa, Dr. Nagy Beáta, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa, Dr. Körmendy Györgyi, igazságügyi pszichológus szakértő, Dr. Kovács Ágnes, gyermekgyógyász főorvos, a „Szövetség a Gyermekek Bántalmazása Ellen” közhasznú szervezet elnöke, valamint Dr. Ranschburg Jenő, pszichológus professzor úr.

Mindezek után 13:30-tól kerül sor a két szekcióülés megtartására. A jogi vonatkozású szekcióülést Dr. Váradi Erika, büntetőjogász, egyetemi docens; a pszichológiai szekcióülést pedig Dr. Babrik Zsuzsanna, gyermekpszichiáter főorvos vezette.

A konferenciát megelőzően rajzpályázat lett kiírva „Ne tedd!” címmel, amelyre több mint 120 rajz érkezett az ország egész területéről. Az elkészült munkákat meg lehetett tekinteni, a résztvevők szavazhattak a „Közönségdíjas” műre.

A jogi szekcióülésen Tomasovszky László klinikai szakpszichológus, Hegedűs Judit, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének tanársegédje, Wirth Judit, a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesületnek a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett munkatársa, Dr. Elek Balázs büntetőszakos bíró és Dr. Váradi Erika büntetőjogász, egyetemi docens előadásait hallgathattuk meg.

A következőkben néhány előadás tartalmát olvashatjátok röviden.

Dr. Morvai Krisztina: A gyermekbántalmazás Magyarországon a kutatási tapasztalatok tükrében

büntetőjogász, a Női- és Gyermekjogok Védelme Oktatási- és Kutató Központ vezetője

Az általa vezetett intézet 2000-ben, a Fővárosi Bíróságon a 2000-es év tükrében 62 jogerős bírósági határozatra vonatkozóan végzett objektív kutatást. A kutatás célja annak felmérése volt, hogy kik azok, akik tudnak, illetve tudniuk kellene a gyermekek elleni családon belüli erőszakról, és a hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) erre milyen módon reagálnak.

A jogásznő véleménye szerint a hatóságok nem a megfelelő módon lépnek fel, a bírósági határozatok indokolásainak többségében mintegy mellékesen van megjegyezve, hogy például rendőri intézkedés történt, vagy a sértett segítségért fordult az önkormányzathoz.

A kutatás alapján az eljárások idejének matematikai átlaga 3 év volt, amit nagyon hosszadalmasnak vélt az előadó. Tehát sajnos az érintett gyermekek tipikusan hosszú ideig szenvednek, és mindezt a „felnőttek asszisztenciája mellett” teszik, hiszen az esetek túlnyomó többségében a sértett gyermek egy fedél alatt marad a terhelttel.

Az eljárások elhúzódása miatt a sértettek tárgynak érezhetik magukat; de nekünk soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy emberekről van szó.

Dr. Varga Mihály: A megvert gyermekek felismerése az általános- és az igazságügyi orvostani gyakorlatban

Debreceni Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet intézetvezető főorvos

A gyermekekkel való rossz bánásmód többféleképpen történhet, így például fizikai bántalmazás, pszichológiai bántalmazás, gondozás, ápolás elhanyagolása, fejlődés akadályozása, szexuális visszaélés által. Az elhanyagolás megvalósulhat a szükséges folyadék megvonása, a kellő szállás, ruházat nem megfelelő biztosítása, a krónikus betegségek nem kezelése, a kisegítő eszközök (pl. szemüveg) megvonása által. Rizikófaktorok a gyerek és a szülők oldaláról is előfordulnak. A szülők részéről lehetséges esetek, hogy fiatal szülőkről van szó (akik korábban maguk is áldozatok voltak), ilyenkor jelentkezhet emocionális éretlenség, súlyos szociális probléma, agresszivitásra való hajlam, pszichopátia, alkoholizmus, drog. A gyerekek részéről előforduló rizikófaktorok a következők: krónikus betegség (különféle diétára van szüksége), heveny megbetegedés, értelmi képesség csökkent volta.

Dr. Varga Mihály igazán szemléletes előadást tartott, diák segítségével mutatta be a gyermekbántalmazás nyomait, olyan képeket láthattunk, mint pl. tenyérnyom-pofon, csípésnyom, harapásnyom, cigarettacsikk nyoma, megragadás nyoma, zúzódások, vasalótalp lenyomat, forró vízbe lógatás stb. A külső tényezőkön kívül ezek az események a gyermek viselkedésében is nyomot hagynak. Az esetek többségében jellemző, hogy megkésve jelentkeznek a sérülések kezelésére és különféle „magyarázatokkal” szolgálnak. A gyakorlatban sok esetben nehéz meghatározni a sérülések idejét, módját; tekintve, hogy általában folytatólagos cselekményekről van szó.

Wirth Judit: Elvárások és fejlemények a jogalkotás terén a családon belüli erőszakkal kapcsolatosan

A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesületnek a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett munkatársa

A családon belüli erőszak elkövetőinek 95%-a férfi, a sértettek 90%-a nő. Egyes kutatások szerint a családon belüli gyermek elleni erőszak esetén ez az arány megfordul, de ezzel az előadó nem értett egyet. Véleménye szerint a családon belüli erőszaknak van neme: férfi. Fontos, hogy minden ilyen megnyilvánulás a kontroll- és hatalomgyakorlás megnyilvánulása, amely irányulhat a férfitől a nő, a férfitől a gyermek és a nőtől a gyermek irányába (hiszen a gyermeknek van a legkisebb hatalma a családban).

A Wirth Judit által vezetett szervezet már régóta követeli, hogy ezt senki se tehesse meg, ez büntetőjogi, családjogi vonatkozásban is megoldható lenne. Különösen hangsúlyos – lenne – a távoltartó rendelkezések törvényi szintre emelése, azaz a családból az elkövető legyen eltávolítható. Az eljárások elhúzódása miatt fontos lenne, hogy az ilyen ügyek a sürgősségi eljárások körébe tartozzanak. Továbbá hangsúlyozni kell az „elmenekült” családtag védelmét, hisz az esetek többségében az elhagyott fél figyeli, követi, zaklatja „volt” családtagját, és gyakran végződnek ezen esetek akár gyilkossággal is.

Sajnos javaslataik ellenére az illetékes szerveknél nem történt előrelépés, az ORFK kivételével, ahol a 13/2003. sz. ORFK utasítás lett ennek az eredménye. Az ezzel kapcsolatos jogszabálytervezetek sem készülnek el véleménye szerint, holott ennek határideje 2004. március 1.

Wirth Judit azt emelte még ki, hogy valamennyi olyan személynek, aki a családon belüli erőszakkal találkozhat valamilyen szinten (értve ez alatt egészségügyi dolgozókat, bírókat, ügyészeket, ügyvédeket, pszichológusokat, pedagógusokat), képzést kellene kapniuk az érintett témakört tekintve.

Jogalkotás (és jogalkalmazás) mellett tehát a képzésre is nagy szükség lenne.

Dr. Elek Balázs: A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények egyes gyakorlati kérdései

büntetőszakos bíró, DE ÁJK tanársegéd

A Debreceni Városi Bíróság bírójaként a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében kiskorúak elleni ügyeket is tárgyal. A bíró feladata komplex az eljárás során, az eljárási szabályok betartatása mellett a tényállást is alaposan fel kell derítenie; közben figyelemmel kell lennie a sértettre, hogy jogai, érdekei minél kevésbé sérüljenek. Ugyanakkor a vádlottra is, hiszen tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmére, valamint arra, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére nem lehet értékelni.

Tapasztalatai alapján az ilyen ügyekben kirendelt szakértői véleményekben gyakran előforduló momentum a szakértő azon véleménye, hogy az esemény csak a gyermek fantáziájában történt meg, vagy egy másik személy sugallta.

Az eljárás során nehézséget jelent, hogy kevés a tanú, tipikusan egy sértett és egy vádlott áll szemben egymással, ahol a vádlott tagad, a sértett gyermek vallomása pedig ellentmondásos. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerekek sokszor olyan dolgoknak, tényeknek nem tulajdonítanak jelentőséget, amelyek nagyon fontosak lennének az eljárás során.

A közvetett tanúknak (pl. osztályfőnök, gyámügyesek stb.) az eljárás tekintetében is jelentős szerepük lenne, nemcsak a megelőzés, illetve az utólagos kezelések során. Tekintettel arra, hogy egy ilyen jellegű szexuális trauma után a gyerekek zavartak, fontos lenne, ha a tanár néni a tanulmányi eredmények esetleges változása mellett felfigyelne a viselkedésben, a magatartásban bekövetkező változásokra is.

Sok esetben a gyerekek egyik szülő vonatkozásban sem rendelkeznek a megfelelő kapcsolattal, így a közvetett tanúk feladata lenne, hogy a gyerek bizalmába férkőzzenek. Ezáltal megelőzhető lenne a bűncselekmény elkövetése, vagy kevésbé súlyos bűncselekmény valósulna meg.

Az elkövetőket tekintve megfigyelhető, hogy a nőideál eltolódik a kislányok felé, egyre kisebb gyermekben is nőt látnak. Nevelőapáknál ehhez még hozzájárul egy „nem az én lányom” érzés is, ami a nemi vágyat még inkább megerősítheti.

Az ilyen ügyek száma viszonylag kevés, de Dr. Elek Balázs tapasztalatai szerint az elkövetők többségénél előfordul valami „defekt”, leginkább gyengeelméjűség, szexuális infantilizmus.

Az áldozatvédelemmel kapcsolatosan az előadó azt emelte ki, hogy jó lenne, ha a sértett gyermeket nem hallgatná meg annyiszor a rendőrség és a bíróság. A sajtó szerepe véleménye szerint akkor negatív az ilyen ügyek kapcsán, ha a szenzációt hajhászva szellőztetik meg az ügyet, és a sértett személyére nincsenek tekintettel, az a háttérben marad.

Végül a gyermek szemével próbálta láttatni a tárgyalást: „komor épület, magas pulpitus, rajta egy fekete ruhás idegen bácsi vagy néni, aki mindenféle furcsa dolgokat kérdez”. A bírónak ilyen ügyek kapcsán még több dologra kell figyelnie, pl. milyen szavakat használ, de a bíró nemének is szerepe van. Hisz valószínűbb, hogy egy erélyes férfi bíró a vádlottból „kihúzza” az igazságot, de nem biztos, hogy egy kislánnyal is szót tud érteni, így ilyen esetben női ügyész is meghallgathatja.

Az utolsó kérdés annak vizsgálata, hogy mi a helyes büntetés, hisz ezeknél a bűncselekményeknél a törvény súlyos szabadságvesztést helyez kilátásba. Gyakorlati tapasztalat, hogy a hosszú távú szabadságvesztés büntetés az agresszivitás, a szexuális ösztön terén nem hoz változást. Hasznos lenne a büntetések alternatív szankciókkal való összehangolása.

Hegedűs Judit: Gyermekkorukban bántalmazott fiatalkorú bűnelkövetők gyermekképe

ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, tanársegéd

Az Aszódi Javítóintézet támogatásával, Virágh Judit művészetterapeuta segítségével 2002-ben indult el egy felmérés, amely a fiatalkorú bűnelkövetők gyermekkorát vizsgálta. Jelenlegi eredményeik révén azt a következtetést vonták le, hogy magas a fiatalkorú bűnelkövetőkön belül azok aránya, akiket gyermekkorukban bántalmaztak. Ezért erre fontos lenne figyelni, és a pedagógusokat megfelelően felkészíteni a gyermekbántalmazás tüneteinek felismerésére, valamint a gyermekvédelmi feladatok ellátására.

A kutatáson belül tizenöt 14-18 év közötti aszódi növendékkel készült tematikusan fókuszált interjú, valamint három fiatalkorú prostituálttal fenomenológiai interjúsorozatot vettek fel. (A fenomenológiai mélyinterjú módszere azt jelenti, hogy három alkalommal másfél órát beszélgetnek el az adott személlyel.) Az interjúk során megjelent a gyermekkori bántalmazás, az iskolán belül elszenvedett sérelmek. Két kérdést vizsgáltak tüzetesen, egyrészt hogyan vélekednek erről a pedagógusok, másrészt mi a véleménye ezeknek a gyerekeknek az iskoláról. Az interjúk során kapott eredményeket kiegészítették az intézetben található dokumentumok elemzésével. Megdöbbenve tapasztalták a kutatók, hogy a pedagógusok által készített jellemzésekben elsősorban a negatív megítélések voltak olvashatók:. „Hiába minden kísérletünk, ……előbb-utóbb úgyis bűnözővé válik…”.

Az iskolán belül a gyerek sérelmet szenvedhet el a tanártól, egy másik gyerektől, vagy akár az iskola egyéb dolgozójától. Az ilyen jellegű magatartások közül a leggyakoribb a szóbeli sértés. A beavatási szertartások elsősorban a hátrányos helyzetű, gyenge fizikumú fiúk ellen irányulnak. A testi fenyítések elsődlegesen a készségtantárgyak során merülnek fel (testnevelés, technika, ének stb. órán), amelyek „lazábbak”, kevésbé jelenik meg a teljesítménykényszer.

A felmérés során azt is vizsgálták, hogy a pedagógusoknál mennyire jelennek meg és milyen szerepet játszanak az előítéletek. A vizsgált gyerekek többségénél halmozottan hátrányos helyzet, deviancia, alkoholizmus volt megfigyelhető a családi háttérben, ez a múlt pedig meghatározta a gyerek helyét és szerepét az iskolában! Úgy tűnik, ezzel sok esetben nem tudtak mit kezdeni a pedagógusok. Mindez felhívja a figyelmet a pedagógusképzés problémáira: a pedagógusokat tudatosabban kellene felkészíteni gyermekvédelmi feladatokra. A pedagógusoknak gyermekvédelmi ismeretekkel is kellene rendelkezniük, legalább azon a szinten, hogy a tüneteket felismerjék (a kezelés nem az ő dolguk), valamint szükség lenne a pedagógusok előítéleteinek feloldására is.

A fiatalkorúakat megkérdezték arról, mi a véleményük, mi lesz velük 20-25 év múlva, milyenek az esélyeik a társadalomba való beilleszkedésre. A sok tipikus válasz közül egy: „…megvannak az álmaink, de az indák ránk tekerednek, lehúznak és nincs menekvés…”.

Tomasovszky László: A gyermekbántalmazók profiljellemzői

Klinikai szakpszichológus

Egy 1997-es adat szerint az USA-ban 1196 gyermekhalál volt, ugyanakkor a becslések 5000 körüli számot vélnek valósnak. A differencia oka egyrészt, hogy sok esetet nem azonosítanak, másrészt pedig balesetként vannak feltüntetve a történtek. Ebből a szempontból a 3 év alatti gyermekek a leginkább veszélyeztettek. Az elkövetés módja lehet egyrészt eseti, másrészt ciklikus, ismétlődő. Az elkövetők profilját tekintve nincs egyetlen meghatározható típus, hanem többféle létezik. A tettes általában nő, akik körében tipikusak az alábbi jegyek: 25 év körüli, képzettség nélküli, stresszes, ő maga is gyermekkorában szenvedett el ilyen sérelmet, ill. afro-amerikai, alacsony származású.

A gyermekekkel való rossz bánásmód (child abuse) többféle módon valósulhat meg: lehet fizikai bántalmazás, elhanyagolás, szexuális bántalmazás, pszichológiai, verbális, spirituális, erkölcsi jellegű, valamint ide sorolható még az úgynevezett szülői elidegenedés szindróma is.

Az USA-ban 1994-es adat alapján 3,1 millió esetben volt megállapítható bántalmazás vagy rossz bánásmód.

A szexuális bántalmazással kapcsolatban sok tévhit létezik, hiszen mindenkinek az ugrik be először, hogy a parkolóban egy öreg, piszkos bácsi „próbálkozik”. Ehhez képest az ilyet elkövetők közül csak 20% az, aki a gyerek számára ismeretlen, 10% az 50 év feletti és több mint 50% 40 év alatti.

Az elkövetők személyiségjegyeit tekintve csak a töredékük pszichiátriai eset, de jellemző az alacsony önértékelés, a negatív énkép, szorongásos magatartás, érzelmi labilitás, a melegségérzés hiánya. Az ilyen embereket a külső körülmények vezetik és nem belső elhatározások, tipikus náluk a depresszió, a dühkitörések, a szociális elszigeteltség, a megszakadt kapcsolatok, a boldogtalanság.

Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: A gyermekbántalmazások lehetséges kezelése a gyermekvédelemben

főosztályvezető-helyettes, Egészségügyi-, Szociális- és Családügyi Minisztérium

Véleménye szerint a gyermekvédelmi törvénnyel a 21. század törvénye született meg, sőt, maga a 20. század is a gyermeki jogok védelmét jelentette. A gyermekbántalmazás teljes tilalmát hatályos törvényünk még nem mondja ki, bár ezt már másik tíz európai ország megtette. A magyar törvényben még szerepel a „megalázó” jelző. A bántalmazás nem kezelt problémaként jelenik meg. A gyermekvédelmi törvény használja a bántalmazás szót, mégis a WHO jelentésben felajánlott veszélyeztetés fogalmát alkalmazza. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a gyermekbántalmazás a veszélyeztetésnek csak az egyik megnyilvánulása.

Kiemelendő ezen a téren is a prevenció.

Dr. Babrik Zsuzsanna

gyermekpszichiáter főorvos

A sajtótájékoztatón volt alkalmunk beszélgetni az iskolai pszichoterrorról. Dr. Babrik Zsuzsanna elmondta, hogy ez az adott tudományon belül csak egy kis szelet. Valójában nincsenek pontos felmérések arra vonatkozóan, hogy ezek a jelenségek milyen mértékben fordulnak elő. Ezért is lenne fontos ezt felmérni, valamint a pedagógusok figyelmét felhívni, és tudatosítani, hogy ez a problémakör igenis jelen van a mindennapjainkban (sajnos a munka világában is). Az iskolai pszichoterror alatt azt értjük, amikor a gyerekek egymást „szekírozzák” az iskolában, ennek módja lehet verbális, kiközösítés általi vagy akár fizikális. Az alsóbb osztályosok között gyakoribb az előfordulás aránya, a nemeken belül pedig mind az elkövetői, mind az áldozati szerepben a fiúk a dominánsok. Az ilyen események hátterében gyakran a külső személyiségjegyek a meghatározók (tipikus a kövér gyerekek kicsúfolása). Az esetek többségében hosszú távú következményként megfigyelhető a depresszió, a szorongás.

Dr. Tompa Ferenc

Ahhoz, hogy az erőszak ne legyen az életforma része, a családok kulturális színvonalában minőségi változásokat kell generálni, értékhierarchiájukat tudatosan és módszeresen kell kialakítani, fejleszteni, érzelmi atmoszférájukat, intelligenciájukat folyamatosan szükséges formálni, nevelési attitűdjeiket. A gyermekekkel való bánásmódjuk sajátosságait szükséges a kívánatos irányba fejleszteni, hiszen a gyermek egyéni pszichés és szociális fejlődése, előtörténete főként és elsősorban a családban alakul ki.

Ahhoz, hogy az erőszak ne legyen az életforma része, a ma felnövekvő gyermekekre, a jövő családjait képező személyiségekre mindennél nagyobb figyelmet kell fordítani. A megelőző beavatkozás annál hatékonyabb, minél korábbi fejlődési szakaszban kerül rá sor.

Olyan személyiség kialakítására kell törekedni, amely szorongásmentes, feszültségmentes, érzelmi harmóniára képes, vágyai és igényei összhangban vannak a realitással, ahol a morális indítékok, a morális fékek, az önfegyelem, az önkontroll beépül a személyiségbe, a személyiség részét képezi, a személyiség sajátjává válik, ahol a személyiség képes beépíteni a szabályokat és előírásokat. De sajnos a tapasztalat az, hogy a társadalom jelentős része nem, vagy csak alig értékeli a személyiség fejlesztésére, a nevelésre szánt energiákat.

A Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kara különösen értékes témát választott tudományos megvitatásra, ugyanis a jogérzék, a jogtudat, a jogkövető magatartás fejlesztése elválaszthatatlan a személyiségalakítás, a viselkedés-módosítás, a nevelés folyamatától. Úgy gondolom, hogy a konferencia szervezőit is ez a meggyőződés motiválta. Csak jogszabályokkal nem, vagy csak igen kis mértékben befolyásolható az, hogy az erőszak ne legyen az életforma része.

Dicséretesnek és követendő ez a kezdeményezés, miszerint elméleti és gyakorlati szakemberek partnerként, együtt törekednek a főbb szociális rendszerek közötti összhang megteremtésére.

Példaértékű, hogy a jogi kar épít arra a törvényszerűségre, hogy a személyiségfejlődés egy életen át tart, és hogy a kreatív személyiség képes változni, megújulni.

Majd a második plenáris ülésre is sor került. Legnagyobb sajnálatunkra Dr. Lévai Katalin, esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a konferencián; így gondolatait Menyhártné Dr. Zsíros Mária tolmácsolta. Őt Dr. Hegedűs András, bűnmegelőzési helyettes államtitkár (Belügyminisztérium), Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika, az Egészségügyi-, Szociális- és Családügyi Minisztérium főosztályvezető helyettes, Dr. Sömjéni László, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője, Dr. Váradi Erika és Dr. Görgényi Ilona, büntetőjogász, a Miskolci Egyetem ÁJK egyetemi docensének előadásai követték.

A szekcióülések tapasztalatait Dr. Babrik Zsuzsanna és Dr. Váradi Erika foglalták össze.

Megkértük Dr. Nyári Katalint, hogy foglalja össze a konferencia céljait, valamint annak jelentőségét:

A téma lényege abban áll, hogy noha napjainkban azt mondjuk, csökken a bűnözés, azt minden elemző megállapítja, hogy rendkívül brutálissá vált. Az erőszak tehát mindenütt jelen van és ráadásul felfokozott mértékben. Az erőszak egy rendkívül széles sáv, abból csak egy nagyon keskeny rész a családon belüli erőszak; ami napjainkban égető témává lett és sajnos, hogy csak most lett az. Ezen belül is rendkívül keskeny sáv a gyermekbántalmazás. A gyermekbántalmazást érthetjük úgy, hogy a szülő a gyereket bántja, a gyerek bántja a testvérét, valamint a gyerek bántja a szüleit; mert sajnos ez sem egy ritka dolog. A konferencia témája tehát maga az erőszak. Ezen belül is a gyermekbántalmazás. Maga a konferencia célja az lett volna, hogy minél többet megtudjunk a gyermekbántalmazásról. Mert bárki, bárhol erről beszélhet, de egy jól irányzott makarenkói pofon, vagy egy atyai pofon szintjén általában megáll a köztudat, valamint az erről való gondolkodás és tevés. A cél az volt, hogy bemutassuk, tulajdonképpen mit jelent a gyermekbántalmazás. Nyilván egy konferenciának nem lehet célja, hogy fogalmat alkosson, de a fogalomalkotás elemeit a sok-sok spektrumból mind végig elemeztük és bemutattuk. A konferencia másik célja, hogy az elméleti és gyakorlati szakembereket összehozza. Azt szerettük volna bemutatni, mit mondanak az elméleti szakemberek erről a témáról, valamint, hogy mi a véleménye a gyakorlati szakembereknek. A harmadik célkitűzés pedig, hogy szerettünk volna egy partnerséget felmutatni, mert napjainkban nagyon sokszor mondjuk azt, hogy elbeszélünk egymás mellett. Itt azt akartuk szemléltetni, hogy van lehetőség partnerség kialakítására. Szintén céljai voltak a konferenciának - nyilván sok célt nem lehet kitűzni, csak néhányat - a bűnmegelőzés, az erőszak megelőzése, stb. A gyermekbántalmazás megelőzése kizárólag interdiszciplináris módszerekkel, eszközökkel és szemlélettel valósítható meg. Tehát önmagában sem az orvos, sem a pedagógus, sem a szülő, sem a jogász nem tudja megoldani a problémát, csak ha több tudomány szempontjából közelítjük meg.

A konferencia előadóinak sokasága már önmagában - ha csak a szakmájukat tekintjük -bizonyíték arra, hogy a gyermekbántalmazás kérdését sok-sok szempontból közelítettük meg; valamint, hogy az együttműködés és a partnerség hogyan valósulhat meg. Úgy, hogy a pedagógus, az orvos, a pszichiáter, a jogász, a rendőr, mind-mind összefog azonos dolog érdekében. Joggal teheti fel bárki a kérdést, miért pont egy jogi kar kezdeményez egy olyan jellegű országos konferenciát, ahol csupa orvos, pszichológus, pszichoterapeuta és pszichiáter a fő előadó? A hitelesség szempontjából nagyon fontos ez a törekvés. Tudniillik, hogy ha egy más - mondjuk egy pedagógiai, vagy pszichológia - szak kezdeményezi az felvetést, hogy az erőszak, a bűnözés, a gyermekbántalmazás nem oldható meg kizárólag törvényekkel és jogszabályokkal; akkor mindenki más legyint, mert azt mondják rá, hogy elfogult. Így viszont, ki lenne hitelesebb a jogi karnál, hogy azt mondja, a jogérzék, tehát a lelkiek, a jogtudat, tehát az intellektus és a jogkövető magatartás, tehát az akarat együtt kell, hogy megjelenjen.

A konferencia legfőbb célja annak a szemléletformálásnak a kezdeményezése volt, hogy a jogérzék-jogtudat-jogkövető magatartás kizárólag a személyiség alakításával és fejlesztésével érhető el. A személyiségfejlesztésről általában elfelejtkezünk, és ez egyértelműen összefüggésbe hozható a bűnözés brutalizálódásával. Ki tanította meg a családokat, a mostani anyákat és apákat konfliktuskezelésre, konfliktusmegoldásra, valamint „énvédő” mechanizmusok kialakítására? Senki. Ki tanította meg a mostani pedagógusokra ugyanerre? Senki. Szükséges lenne már elkezdeni. Itt és most, azonnal. Ki kellene próbálni, hogy most elkezdeni és jóval nagyobb energiákat, valamint nyilván anyagi eszközöket fektetni abba, hogy személyiségfejlesztéssel foglalkozzunk. Tíz-tizenöt év múlva a társadalom nagyon hálás lenne. Egyetlen kutatás, szakirodalom vagy tanulmány sem elemzi azt, hogy aki bűncselekményt elkövet, ezzel a bűnözéssel milyen kárt okoz egy adott társadalomnak. Valamint, hogy maga a bűnelkövető ember milyen haszontalan a társadalom szempontjából. Tehát nem hasznos tagja, nem termel, nem hoz eredményt a társadalomnak. Adjuk ezt hozzá az általa okozott kárhoz, és hogy az egyéb devianciákkal, amelyek általában mindig társulnak (például alkohol, drog, különböző lelki betegségek, depresszió, stb.) együtt mennyibe kerül mindezek gyógyítása. Tehát ha mindezt összeadjuk, akkor ennek csak a töredéke kellene ahhoz, hogy a személyiségfejlesztésre fordítsunk valamennyit.

A konferencián – bár én csak a szünetbéli információkat tudom mondani – olyan megjegyzések hangzottak el, miszerint ilyen konferencia még nem volt, valamint hogy mindenki egymás gondolatához szinte csatlakozott. Magát a konferencia koreográfiáját igen megdicsérték: ami indult a probléma felvetésével, aztán következett a téma bemutatása, legvégül pedig gondolatok a probléma megoldására. Gyönyörű volt hallgatni a megoldási technikák egymásra épültségét. Mély sajnálatomra azonban a különböző minisztériumok képviselői sem hangsúlyozták a személyiségfejlesztés anyagi vonzatait. Lehet itt szépeket beszélni az összefogásról, a törvény előkészítésről, a törvényhozásról, a távoltartási törvényről, de ennek az anyagi vetületéről senki nem beszélt. Abnormális elvárás van, holott lehetne egy normális elvárás, normális feltételekkel, sőt szükséges és elégséges feltételek megléte mellett kitűnően lehetne a személyiségfejlesztéssel foglalkozni. Ennek egyenes következményei lennének, nem holnap, de nyolc-tíz év múlva biztosan: egy egészségesebb szemléletű társadalom, és egy egészségesebb közeg; tehát valóban mindent megtenni azért, hogy az erőszak ne legyen az életforma része.

A konferencia legvégén Dr. Nyári Katalin, a Debreceni Egyetem ÁJK egyetemi docense, a Bűnmegelőzők Országos Szakmai Szövetségének elnöke mondott zárszót. Illetve zárszó helyett inkább kérdezett:

„Sikerült-e az elméleti és a gyakorlati szakembereknek gondolatokat cserélni, a problémákat megosztani? Nem mentek-e el egymás mellett ezek a gondolatok, ami a hétköznapi életben is sajnos gyakran előfordul…”

MEGKÖSZÖNTE az meghívott előadók színvonalas előadásait, a konferencia résztvevőinek a megjelenést, valamint a szervező joghallgatók áldozatos munkáját.

Dr. Nyári Katalin azon kérdésére, hogy „Érdemes volt-e eljönni?” minden teremben ülőtől csak egy hangos igen válasz hallatszott.

Almási Krisztina, Halasi Nóra